Egy dolgot

Ma többet sikerült ennem a hosszú közben,

Mint múltkor.

Kidörzsölt a póló kicsit.

Indulás előtt vettem észre, hogy kiszakadt a puhakulacsom, képzeld, úgyhogy improvizálnom kellett.

A Szabadság-hídon, a város mértani közepén, fényes nappal egy biciklis megállt mellettem, hogy megjegyezze, “igen meleg a segged”. 

Életemben először használtam a “kopj le” kifejezést, de bevált. 

Rögtön Rád gondoltam, mit szólnál ehhez.

Palacsintát sütöttem holnapra a tesóknak.

Straván valaki azt írta a futásomhoz, hogy respect. Kitalálod?

Meghallgattam itthon a tanítást, több részletben, fáradt vagyok. 

Jó, most már nem bírom ki. 

Igazából egy dolgot szeretnék neked mondani

Napok óta, a többi csak hablaty.


Hiányzol. 




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokszögletű kerekerdő II. (részlet)

Tegnap újra sírtam, de már nem ezért. Ültem a zuhanytálca alján, mert úgy futottam, hogy mindenemet ott hagytam. Kifacsartam magamból, amennyit csak bírtam, hazaestem, bebújtam a zuhany alá. Nem maradt bennem semmi. És ahogy ott kuporogtam, rád gondoltam. Már bántam, hogy előtte a kocsiban kérdeztem tőled. Hogy a kételyeimet szóvá tettem, hogy beszéltettelek az elköteleződésről. Amikor elindultam futni, még nem tudtam, mit érzek, mi feszít. Hogy miért bánom. A zuhanyban még mindig nem tudtam. Néztem felhúzott térdeimen át a lábfejemet a zuhany falán, emlékszem, csorgattam a vizet és néztem őket. Nem gondolkodtam már semmin. Üres voltam. Aztán egyszercsak gondoltam valamit. Azt kérdeztem tőled belül, hogy mindentől függetlenül, attól függetlenül, hogy lesz-e köztünk bármi is, leszel-e a barátom. Az igazi barátom. Történjék bármi is, legyünk mindig barátok. Akkor kezdtem el sírni. Vádoltam a semmit, és csak faggattam, miért nem jó, amit szeretnék, miért nem lehet így. Tudtam, hogy mié...
Tovább»

Nemlineáris

Ha lenne óra a lakásban, most itt tiktakolna. Csendben ülök a nagymamás fotelemben, kisírt szemekkel és álmosan, mert én mindig elálmosodok sírás után, és ha tehetem, alszom is, ami most nem sikerült.  Nagyon rég nem írtam ide. Visszaolvastam a legutóbbi bejegyzéseimet, mert furcsamód hiába voltam akkor rettenetesen magam alatt, az, hogy mennyire erős voltam, futottam, sőt maratont teljesítettem, most egy kicsit lenyűgöz. Sok bölcsességet raktároztam el magamban az internet pszichológusaitól, meg ki tudja, honnan, szóval tudom, hogy a fejlődés nem lineáris, de mégis, borzasztó nehéz ezt elfogadni. Most nagyon szomorú káosz az életem, és én csendben ülök a közepén. Ha lenne óra, csak a tiktakolását hallanám. De nincs óra, csak erős szél kint, ami lebbenti a függönyöket itt bent, rángatja a tolóajtó bizonytalan műanyagját, és fikuszt rajzol a nap a függönyre, annak a fikusznak az árnyékat, aki már évekkel ezelőtt is velem volt, abban a másik lakásban, ahol a legtöbbet futottam. Ahol ...
Tovább»

10 tipp az álomalakért

Kép
1. Készülj fel egy maratonra. Egyedül. 2. Az utolsó hónapban törjék össze a szíved. 3. Az utolsó 2 hétben kezdődjön a tapering. 4. Darabokban a szíved, a lelked, és karantén van. Minden nap ugyanolyan, ugyanazokat a falakat, járdákat, világot látod. Semmi nem hoz enyhülést. Mert nem akkor tört össze, amikor látta valaki. A valaki már rég nem volt itt, amikor rájöttél, hogy nem a fólia tört be. Olyan sokáig vártál vele, hogy lehúzd, hogy már késő volt bármit is felelni. Nem mondhatod meg, hogy alatta nem egy ép szív, hanem mély seb van. 5. Tapering van. Sokkal kevesebbet futhatsz, mint amihez vérrel-verejtékkel már hozzászoktattad magad. Nem szabad. Csak gyűlik benned a fájdalom, már rég túlfolyt, de még folyik tovább. Az ágyadig ér fel, csak annyira, hogy aludni azért még tudj. 6. Egyél alig, csak annyit, amennyit nagyon muszáj, hogy életben maradj és dolgozni tudj. Így kevesebb lesz a tehetetlen toporgás. És ez jó. Érzed, hogy minden nappal fogy az energiád, így a szenvedésed is. Bárc...
Tovább»