Nem.
- Ez nem jó.
- Igen, én is látom.
- Álljunk meg akkor.
- Álljunk meg akkor.
- Nem.
- Álljunk meg.
Nincs válasz.
- Hallod, állj meg.
- Nem.
- Azt mondtam, ez nem jó, ez most nem jó, most nem… Nem állunk erre készen. Hova hajtasz? Minek megyünk, mikor amúgy jártányi erőnk is alig van? Pont ugyanezt csináltad június végén a harmincöt fokban. Akkor is mondtam, hogy állj már meg.
- Én is látom, hogy nem jó, de bocs, most nem tudok ezzel foglalkozni. Vagyis inkább nem fogok.
- Ahj.
Újabb csend.
- Álljunk meg.
- ...
- Hallod?
- ...
- Most komolyan nem állunk meg?
- Nem.
- Ahj de rossz nekem ez most.
- Tudom. Sajnálom. De kibírod.
- Az igaz.
- Nem kell mindig szeretni.
- Hát ja.
- …
- Oké, ha ennyire makacs vagy, akkor viszont csináljuk. De ne ímmel-ámmal, hanem csapassuk. Megadom magam. Mostantól befogom, és elengedlek. Menj. Ne állj meg. Felejtsd el, amiket eddig mondtam. Csináld.
És ezzel a test végre túlesett a holtponton, és a kialvatlan, fáradt, kókadt futásban átvette a nyűg helyét a beletörődő, békés, felszabadult ütem.
Este újra találkoztak, és megadóan aludtak későig. Éjfélkor úratervezte a reggeli futást estire, áttette az ébresztőt későbbre, hogy aztán még egy napja legyen pihenni, és tovább aludhasson. Reggel a test ezért mosolyogva ébresztette, és homlokon csókolta. Újra jóban voltak.
- Azt mondtam, ez nem jó, ez most nem jó, most nem… Nem állunk erre készen. Hova hajtasz? Minek megyünk, mikor amúgy jártányi erőnk is alig van? Pont ugyanezt csináltad június végén a harmincöt fokban. Akkor is mondtam, hogy állj már meg.
- Én is látom, hogy nem jó, de bocs, most nem tudok ezzel foglalkozni. Vagyis inkább nem fogok.
- Ahj.
Újabb csend.
- Álljunk meg.
- ...
- Hallod?
- ...
- Most komolyan nem állunk meg?
- Nem.
- Ahj de rossz nekem ez most.
- Tudom. Sajnálom. De kibírod.
- Az igaz.
- Nem kell mindig szeretni.
- Hát ja.
- …
- Oké, ha ennyire makacs vagy, akkor viszont csináljuk. De ne ímmel-ámmal, hanem csapassuk. Megadom magam. Mostantól befogom, és elengedlek. Menj. Ne állj meg. Felejtsd el, amiket eddig mondtam. Csináld.
És ezzel a test végre túlesett a holtponton, és a kialvatlan, fáradt, kókadt futásban átvette a nyűg helyét a beletörődő, békés, felszabadult ütem.
Este újra találkoztak, és megadóan aludtak későig. Éjfélkor úratervezte a reggeli futást estire, áttette az ébresztőt későbbre, hogy aztán még egy napja legyen pihenni, és tovább aludhasson. Reggel a test ezért mosolyogva ébresztette, és homlokon csókolta. Újra jóban voltak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése