Setteveli

Szeptemberi idő van. Süt a nap, de hűsen jön be a szellő az ablakon, és a fény nem hevít fel. Az illatok kora ősziek, az aszfaltnak szinte avarillata van. Az ilyen időről mindig az általános iskolai évkezdések jutnak eszembe. Nem tudom, miért éppen azok, de azt igen, hogy azért, mert a koraősz az iskolakezdést jelenti. Még egy évig biztosan. Vajon mi lesz velem azután? Tizennégy éve minden ősszel, sőt már a nyár közepén izgatottan várom az első órákat. Mi lesz, ha nem lesz tovább? Mire várhatok egész nyáron? Hogy ugyanazt a munkát végezzem szeptembertől, mint egész évben, csak közben egyre rosszabb lesz az idő? Semmi vigasz, szabadság, nyár, éjszakázás vizsgák miatt. Furcsa . És ijesztő. Onnantól kezdve nem lesz egy periodikussága az évnek, csak a folyamatos, napi 8 óra munkavégzés, heti néhány edzés, hétvégi pihenés, esti tévézés. Hiányozni fognak a nagy megerőltetések és nagy pihenések. A szereplés, kihívás, lámpaláz, aztán óriási nyugalom. Furcsa. Tegnap is, ma is soka