Setteveli

Volt egyszer egy kislány, Holly Hobbie. Valaha igazi mesehős lehetett, nem tudom, de a széles köztudatba a Pigna füzeteivel robbant be. Én is azokon találkoztam vele először, még évekkel ezelőtt. Azonnal beleszerettem a kislány alakjába, csakúgy, mint Sarah Kay-ébe. Velem egyidős, akkor talán 15 éves barátnőm is rajongott ezekért a füzetekért, és egy tantárgy legnagyobb megtiszteltetésének számított, ha ilyen füzetet vettünk hozzá, mert elég drága volt. Minden évben egy-két ilyen irkánk volt csak. A Pigna mindig újított egy kicsit a dizájnon, többféle alakban rajzolta le a kislányt, de két dolog mindig maradt: a füzetek hátulján kuporgó mondat a fűben, és az, hogy a lány arca sosem látszott teljesen. Ettől volt nagyon jó, ettől volt izgalmas, ettől érezhette mindenki a magáénak. Minden nagylány. Visszahozta a kislányt, aki minden felnőtt nőben lakozik, és emlékeket, gyerekkori vágyakat, pajkos menekülést idézett fel, olyan szabadságot, amiről csak álmodni merünk most, amikor má