Setteveli

Az előző bejegyzésben azt írtam, futás közben érzem magam igazán erősnek, talán olyannak, amilyennek Pál írja le azt az állapotot, amikor sem felettünk nincs senki emberi, sem mi nem állunk senki felett. Mégis, ez egy hatalommal járó érzés, hatalom a saját emberi egónk felett, mert végre nem aggódunk, nem próbálunk megfelelni, és senki felé nincsenek elvárásaink. Csak vagyunk. “Én azonban nem törődöm vele, mi a véleményetek rólam, és hogyan ítéltek meg engem. Az sem érdekelne, ha a bíróság ítélkezne felettem. Sőt, még én sem mondok ítéletet magamról. Bár lelkiismeretem tiszta, ez még nem bizonyítja, hogy ártatlan vagyok. Maga az Úr fog felettem ítélkezni! (...) Ki mondta, hogy te jobb vagy, mint a másik? Amid van, azt mind Istentől kaptad! De ha így van, akkor hogy mersz valamivel dicsekedni, mintha nem ajándékba kaptad volna?” (1 Korinthus 4:4, 4:7) Lubics Szilvi így emlékezett vissza arra, ahogyan ezt megélte a Namib-sivatagban, egy 254 kilométeres verseny teljesítése közben: “A siv