Ha nem vagy itt
Ha nem vagy itt, azt hiszem, hogy nem érhet baj. Mert baj még mindig csak abból volt, ha volt itt valaki. Amikor még nem létezel, minden meleg, békés, ölelő. Nézem a világot, a csillagokat, innen bentről, magamból, és biztos távolból csodálom, milyen jó is ehhez a világhoz tartozni és senkivel nem lenni. Senkinek nem élni, csak nekem. Semmihez sem fogható ez a béke. Amikor van itt mellettem valaki, az mindig maga a veszély. Mert abból baj még nem volt, ha egyedül voltam. A baj kizárólag mindig akkor kezdődött, ha úgy döntöttem, nem leszek egyedül. Szeretném hinni, hogy van valaki valahol, akivel az egyedüllét olyan, mintha ketten lennénk egyedül. Békés, meleg, csillagos éjszakás. Nyári sötétben a párás fű illata, a Balaton moraja és szaga, a Rábában csobbanó üveg viszkispohár, amit valaki elhozott a kocsmából, pedig nem lett volna szabad. Hogy van olyan, amikor megengedni, hogy valaki ott legyen, amikor jó egyedül, még egy kicsivel jobb, mint tényleg t