Setteveli

Kipróbáltam egyedül, és imádtam egyedül. Eleinte gyűlöltem, aztán egyre közelebb és közelebb mentem hozzá, míg végül megkedveltem. Aztán megszerettem. Aztán már nagyon nem akartam mást, csak így, egyedül, ebben a meleg, párás, tusfürdő-illatú, frissen mosott haj-szagú világomban éldegélni. Ahol minden lényeges dolgot tudtam irányítani, amit emberileg lehet. A többiért pedig imával kérni. Mindent. Tudtam magamért dolgokat tenni, amiket sosem fogok elfelejteni. Tudtam magamat kézen fogni, és elkísérni pszichológushoz. Tudtam magamnak kötelet dobni, és lassan, de egyenletesen kihúzni a gödörből. Tudtam imában kitárni a szívemet és változást kérni. Isten alakítgat, és én elkezdtem megváltozni. Kinyílt a szívem, máshogy kezdtem létezni az emberek között. Bizalmat szavaztam magamnak, és nagy kalandokba is belevágtam. Biztattam, korholtam, jutalmaztam magam. Ennél szebb véget nem is érhetett volna az a történet, ami a gödörből indult egy szakítás után. Korábban sosem jártam edzőterembe