Setteveli

Hétfőn este elmentem a Tengerszem túraboltba a Dohány utcában, amit a budaörsi Mountexben ajánlottak. A szombati táskapróbálós maraton után nagy reményekkel mentem Deuter táskákat nézni - erről a márkáról szintén a mountexes fiútól hallottam először, aki azt mondta, ez egy alapvető és elismert túrazsákgyártó.  Elmentem hát, és amíg az eladó beszélgetett valakivel, én saját szakállamra felpróbáltam egy egészen jól kinéző női zsákot. Nagyon kényelmes volt még a belepakolt hét kilóval is, de furcsálltam, hogy alig van zsebe, és a derékhevederen sincsenek kialakítva apró tárolók, mint még a legolcsóbb Quechuán is. Amikor végre volt bátorságom az eladó férfihoz fordulni, felvilágosított, hogy ez egy sziklamászó zsák, ezért más, mint a túrazsákok. Elmondtam, mit keresek, és rögtön adott is egy meglehetően érdekes kék színű női zsákot. Ezen már volt minden extra, amit kerestem: esővádő huzat, lecsatolható felső rész, szűkítő, bővítő hevederek, zsebek a derékhevedereken, kulacstartó kí

Edzés után bementem a szaunába, és szerencsére senki más nem volt bent. Csend volt, forróság. Öntöttem egy kis vizet a kövekre, és a szűk kis felső padon próbálgattam, hogyan lenne kényelmes. Nekidőltem a helyiség egyik oldalának, és hagytam, hogy a forró fához hozzászokjon a bőröm. Kinyújtva feltettem a lábamat a szemközti falra, mert máshogyan nem fértem el. Aprócska kis szoba ez a szauna. Néztem a lábfejemet, a lábujjaimat, aztán a vádlimat, a combomat, a hasamat, a bikinim melltartóját. Oldalra pillantottam a vállaimra, ahogyan lassan gyöngyözni kezdett rajtuk az izzadság, vagy a pára. Körülnéztem a faborításra, belebámultam a sarokban, a fejem mellett lévő lámpába. Öntöttem egy kis vizet a kövekre, elfordítottam a homokórát, visszamentem a padra és hanyatt feküdtem, miközben a lábaimat teljesen össze kellett hajlítanom. Elnéztem, hogy izmosabbak, mint valaha. Elégedetten sóhajtottam. Felnéztem a plafonra, és felfedeztem, milyen megnyugtató a gerendákat nézni. Olyan egyed