Porszem
Ez a futóhimnuszom jelenleg (nagyjából szeptember óta).
Valahányszor kimegyek a házból ebben az őrült évben, és nem futok, de a futós listámat hallgatom, valami furcsa mocorgás fog el. Kicsit kényelmetlen érzés, mert mehetnékem lesz, és a futásnak már a gondolata, emléke is bizsergetni kezd. Mindig legyintek ilyenkor, mert mit lehet kezdeni ezzel az érzéssel, ha az ember épp igyekszik valahová utcai ruhában. Semmit. Nem fogok elkezdeni futni csak úgy.
Mostanában, különösen az utóbbi, teljesen őrülten korlátozott hetekben ez az érzés sokkal intenzívebb lett, és valami tudatosult is mellé. Az a szó jutott eszembe, hogy futódepresszió. Nem, nekem ez nem azt jelenti, hogy alábbhagyott a futással kapcsolatos motivációm, hanem ellenkezőleg - egy ideje úgy érzem, csak futás közben vagyok erős. Azt tudom igazán irányítani, abban tudok kiteljesedni és igazán azt tenni, amit szeretnék. Valahányszor ez a bizsergés megkezdődik, azt érzem, bárcsak mindig futhatnék. Minden nap, többször, épp csak addig állnék meg, amíg kipihennék egy hosszabb futást, és indulnék újra. Végigfutnék az életen. Bárcsak addig nem kéne megállnom, amíg az élet újra vissza nem rázódik valami normálisabb kerékvágásba. Bárcsak addig futhatnék, amíg egyszercsak már felemelkedek a talajról, és futórepüléssel megérkezek a Mennybe. Ott nem tudom, mit tennék. Nehéz elképzelni, hogy egyszer majd már nem szeretnék az örökkévalóságig futni. De ez egy másik kérdés, másik időkre.
Szóval, a futódepresszió. Amióta a társas érintkezés gyakorlatilag megszűnt, mindenhez máshogy állok. Fáradtságot érzek; azt hiszem, ez az extrovertáltaknál így normális, hiszen ők a másokkal való interakcióból nyernek energiát. Engem nagyon megvisel, hogy ez nincs most. Nincs kedvem máshoz sem, amire most bőven lenne időm. Alig olvasok, nem nézek új dolgokat, jó, ha néha-néha hajlandó vagyok egy új zenét vagy podcastot befogadni. Már nem ostorozom (annyira) magam emiatt, mert tudom, hogy nem normális helyzetben nem is kell normális működést elvárnunk magunktól. De azért frusztráló.
Viszont a futás az valami olyan, ami állandó, amióta csinálom. Minden évszakban, minden időben lehet művelni, és nagyjából az egyetlen sportág, amit nem korlátoztak be. Nem kell közben maszkot viselni, nem kell hozzá engedély, csak szabadon rohanhatunk. Ez egy óriási ajándék. Én csak most jöttem rá úgy igazán, mélyen, hogy mekkora stabilitást ad ennek a lehetősége. Futás közben nem érzek félelmet, szorongást, vírusos agyament helyzetet, hiányt, űrt. Miközben semmi mást nem teszek, csak egyik lábamat a másik után, ritmusosan, mint valami csendes, magányos, csillogóan tiszta szertartásban, erősnek és hatalmasnak érzem magam. Magam felett érzek valamit, amit máskor nem. Hogy nem uralkodik már rajtam semmilyen érzelem, kétely, nincsenek kérdések - csak megoldás van. Ez itt.
Amikor minden más mélyen van, csak ez emel ki. Nem valós ez a depresszió, de van egy mélysége. Futni pedig a csillagok között szoktam. Maszk nélkül.
Valahányszor kimegyek a házból ebben az őrült évben, és nem futok, de a futós listámat hallgatom, valami furcsa mocorgás fog el. Kicsit kényelmetlen érzés, mert mehetnékem lesz, és a futásnak már a gondolata, emléke is bizsergetni kezd. Mindig legyintek ilyenkor, mert mit lehet kezdeni ezzel az érzéssel, ha az ember épp igyekszik valahová utcai ruhában. Semmit. Nem fogok elkezdeni futni csak úgy.
Szerte a világban szelte a lábam
Már az országutak porát
Öröm és bánat, egyszerre jártak
Mint az ujjak a zongorán
Fejem fölött köröztek keselyűk
Az életem sosem egyszerű
Göröngyös út sötét éjjelén
Porszem vagyok, aki majd révbe ér
Mostanában, különösen az utóbbi, teljesen őrülten korlátozott hetekben ez az érzés sokkal intenzívebb lett, és valami tudatosult is mellé. Az a szó jutott eszembe, hogy futódepresszió. Nem, nekem ez nem azt jelenti, hogy alábbhagyott a futással kapcsolatos motivációm, hanem ellenkezőleg - egy ideje úgy érzem, csak futás közben vagyok erős. Azt tudom igazán irányítani, abban tudok kiteljesedni és igazán azt tenni, amit szeretnék. Valahányszor ez a bizsergés megkezdődik, azt érzem, bárcsak mindig futhatnék. Minden nap, többször, épp csak addig állnék meg, amíg kipihennék egy hosszabb futást, és indulnék újra. Végigfutnék az életen. Bárcsak addig nem kéne megállnom, amíg az élet újra vissza nem rázódik valami normálisabb kerékvágásba. Bárcsak addig futhatnék, amíg egyszercsak már felemelkedek a talajról, és futórepüléssel megérkezek a Mennybe. Ott nem tudom, mit tennék. Nehéz elképzelni, hogy egyszer majd már nem szeretnék az örökkévalóságig futni. De ez egy másik kérdés, másik időkre.
Szóval, a futódepresszió. Amióta a társas érintkezés gyakorlatilag megszűnt, mindenhez máshogy állok. Fáradtságot érzek; azt hiszem, ez az extrovertáltaknál így normális, hiszen ők a másokkal való interakcióból nyernek energiát. Engem nagyon megvisel, hogy ez nincs most. Nincs kedvem máshoz sem, amire most bőven lenne időm. Alig olvasok, nem nézek új dolgokat, jó, ha néha-néha hajlandó vagyok egy új zenét vagy podcastot befogadni. Már nem ostorozom (annyira) magam emiatt, mert tudom, hogy nem normális helyzetben nem is kell normális működést elvárnunk magunktól. De azért frusztráló.
Viszont a futás az valami olyan, ami állandó, amióta csinálom. Minden évszakban, minden időben lehet művelni, és nagyjából az egyetlen sportág, amit nem korlátoztak be. Nem kell közben maszkot viselni, nem kell hozzá engedély, csak szabadon rohanhatunk. Ez egy óriási ajándék. Én csak most jöttem rá úgy igazán, mélyen, hogy mekkora stabilitást ad ennek a lehetősége. Futás közben nem érzek félelmet, szorongást, vírusos agyament helyzetet, hiányt, űrt. Miközben semmi mást nem teszek, csak egyik lábamat a másik után, ritmusosan, mint valami csendes, magányos, csillogóan tiszta szertartásban, erősnek és hatalmasnak érzem magam. Magam felett érzek valamit, amit máskor nem. Hogy nem uralkodik már rajtam semmilyen érzelem, kétely, nincsenek kérdések - csak megoldás van. Ez itt.
Amikor minden más mélyen van, csak ez emel ki. Nem valós ez a depresszió, de van egy mélysége. Futni pedig a csillagok között szoktam. Maszk nélkül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése