Fólia

Nemrég összetörték picit a szívemet, nem vészesen, csak fóliát kellett cserélni rajta.

Hála Istennek, nagyon vigyáztam rá, igazán féltem mindig, de azért én sem tudok mindenre felkészülni, amikor használom.

Szóval az óvatosság ellenére berepedt, lehajoltam érte rögtön, de azért felszisszentem, fájt kicsit. Nem számítottam rá, tényleg úgy vigyáztam, de hát a repedés most itt volt.

Visszatettem, jön majd a fóliacsere, ha eljutok oda. Addig is csak olyan, mint a kicserepesedett, sebes ajak télen, nem fáj, amikor nem veszem észre. Csak amikor elmosolyodok, vagy eszem, vagy fogat mosok. De amúgy hamar rendbejön.

Én sosem tudom, az ajaksebek hogyhogy meggyógyulnak, a vírusos hányás hogyhogy abbamarad, a kettérúgott lábujjköröm hogyhogy újra egyben kezd nőni. De valahogy a test képes rá, hogy folyton megjavuljon.

Egy fóliacsere seperc alatt kész.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Where the streets have no name

Nem.