Fólia - tovább

A Hársas-tó egyszer úgy befagyott, hogy az egész környék, kábé tíz falu és egy város apraja-nagyja ott korcsolyázott. Ott láttam először és utoljára olyan mély rianásokat a vastag jégen, amilyenek most a fólia alatt húzódnak. Azt hiszem, mégsem csak a fóliát érte a törés.

Nem foglalkoztam vele, nem próbáltam felmérni, mekkora a kár. Csak ugyanúgy akartam használni a szívemet, mint eddig, de nem reagált. Ahol a törésvonalak futnak végig a fólián, ott nem tudom megérinteni. Forró. Egyszer hozzáértem, percekig folyattam az ujjamra a hideg vizet utána, hogy ne hólyagosodjon fel. Napok teltek el, de még mindig süt. Nem tudok hozzáérni, így javítani sem tudom elvinni. Ott hagytam hát, ahol van, és csak várok, hátha múlik a hő. Mindennap ránézek, de már centikkel távolabb is érzem a forróságot. Furcsa, mert hiába a törés, nem úgy tűnik, mint ami sérült. Inkább olyan, mintha jobban dolgozna, mint valaha. Nem fáj, nem lázas.

Várok még, hogy lehűl-e magától, vagy rá kell-e borítanom egy vödör hideg vizet. Kell még a szívem, de most tudom nélkülözni kicsit máshonnan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fólia

Where the streets have no name

Nem.